, (vegy-tan) ösz. fn. A sulyos testek természettanának egyik szaka, mely a testeket vegyállapotukra nézve tárgyalja, hogy t. i. miképen lehessen a vegyes testeket elemi alkatrészeikre felbontani, vagy pedig különböző testeket vegyrokonságuknál fogva öszvekötni, és szoros értelemben vett vegyületté alakítani. V. ö. VEGYÜLET. Tiszta vegytan, mely tekintet nélkül a gyakorlati használatra, az ebbeli tünemények rendszeres eléadásával foglalkodik. Alkalmazott vegytan, mennyiben gyakorlatilag az orvosi, műtani, földmivelési stb. tanszakokra vonatkozik. Állati, növényzeti, ásványi vegytan.