, (vég-ez-ő-öd-ik) belsz. m. végződött. Az első és harmadik személynek a dolog fogalmánál fogva észszerüleg nincs helye. 1) Térben, vagy időben azon pontig ér, melyen folyamata, illetőleg terjedelme, széle, hossza, vagy tartóssága megszakad, megszünik, betelik. Itt a határvonal, itt végződik a város terűlete. December utósó napján bevégződik a polgári év. 2) Bizonyos mű, munka, foglalatosság azon pontra jut, melyen a cselekvés megszünik. Végződik a per, csata. A szüret már az egész hegyen bevégződött. 3) Valamely egésznek utósó része betelik valamivel. E vers egytagu szóval végződik. Minden versszak rimmel végződik. Ezen szinmű szomorú jelenettel végződik.