, (vég-vacsora) ösz. fn. Utósó vacsora, melyet Üdvözitőnk, kinszenvedése és halála előtt tizenkét tanitványával végzett, midőn "vevé "a kenyeret és megáldá és megszegé, és adá a tanitványinak, és mondá: Vegyétek, és egyétek, ez
"az én testem; és vevén a pohárt hálákat ada, és
"nekik adá, mondván: igyatok ebből mindnyájan,
"mert ez az én vérem.... (Káldi. Máté 26
"fej.) Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. (U. o. Luk. 22 fej.)