, (vég-ez-és) fn. tt. végezés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Bizonyos cselekvés, munkálkodás, működés folyamának bezárása, teljesítése. Használják ,végezet 2-ik jelentésében is, pl. 1403-ik évben a Sajó-Szentpéteriek végezésében:
"Mind ez egész városnak lakosinak... egy aránt való végezéséből, illyen végezéseket avagy rendeléseket szerzettünk.
(Régi Magyar Nyelvemlékek. II. K.).
V. ö. VÉGZÉS.