, (végre-hajtó) ösz. mn. és fn. 1) Ami által végrehajtatik valami. Végrehajtó hatalom, rendelet. 2) Személy ki törvény v. más felsőség által, vagy magánosok által is pl. végrendeletben föl van hatalmazva, hogy bizonyos törvényt, rendeletet, parancsot, itéletet, végzést stb. az illető felekkel tudasson, azok teljesitését eszközölje, vagy eszközölni igyekezzék stb. Birósági végrehajtó. Végrendeleti végrehajtó.