, (vég-re) ih. 1) Bizonyos megtörtént dolgok elmulta után bezárólag. Végre ő is megérkezett. "Felkeresésére útnak indult sokad magával. Végre megtalálták. (Székely népmese. Kriza J. gyüjt.). Különösen élünk e szóval, midőn valamit késellünk. Végre megjött az esze. Végre valahára megfizette adósságát. El szócskával összekötve elvégre, igen kedvelt kifejezés, mely az egyszerü,végre szóra nagyobb nyomatékot fektet, s különösen annyit tesz: mindenek után; több esélyen keresztül áthatolva; több bajon, viszontagságon áttörve. Elvégre czélhoz jutottunk. Elvégre győztünk. 2) Néha am. végett. Mi végre tetted azt? A végre jöttem, hogy... A hajt igével öszvetéve teljesitést jelent. Végrehajtani valamely rendeletet, parancsot, V. ö. VÉGREHAJT.