, v. ritkán: VÉGIGLEN, (vég-ig v. vég-ig-len) ih. 1) Azon tér- vagy időpontig, melynél valaminek vége szakad. Elejétől végig olvasni a könyvet. Végig hallgatta a beszédet. Mind végig mind vérig. (Km.). 2) Egész hosszában vagy tartósságában. Végig járta a várost. Végig nézte őt, tetőtől talpig. Ez az útcza végig sáros. Fokozva: végesvégig, v. végedesvégig, v. végtől végig, amaz helyesebben: végtül, t. i. összetett határozói t és ül ragokkal, mint ,széltül szóban is.