, (vég-ház) ösz. fn. A régieknél am. az országnak a török birodalom vagy foglalás felőli határán fekvő vár, erőség; végek.
"Adjad nagy Úr-Isten, vitézi tettekkel
Végházunk kérkedjen sok pogány fejekkel
Thúry György 1548-ban (Thaly K. gyüjt.).
Thaly K. megjegyzi: "Végház, végvár: a törökök ellen fennállott határvár; ismét: "Végbeliek azon vitézek, kik e várak őrségét képezvén, folytonos csatározásban voltak s a legjobb hősökké fejlődének. A vég szó akkor tájban az illető várak neve elé iratott, igy találjuk például gyakorta: Vég Szendrő, Vég-Ónad, Vég-Veszprém, Vég-Ujvár, Vég-Simontornya.