, (ved-l-ik) k. m. vedl-ětt, htn. védleni. Mondjuk állatokról, melyek bizonyos időben felső bőreiket, pikkelyeiket, szőreiket, tollaikat elvetik, elhullatják. Vedlenek tavaszszal a kígyók. Vedlik a fiatal szarvasmarha, midőn borjuszőre elhull. Vedlenek a madarak; máskép: küklenek. Szabó Dávidnál eléjön mint hasonszó: verdik.
Képeztetésre hasonlók hozzá: foszlik, fejlik, feslik, hámlik stb. Elemezve, vagy vet-l-ik, a vet igétől, mert a vedlő állat héját, tollát szőrét elveti, s mintegy levetkezik, kivetkezik; vagy gyöke ved a ruhát jelentő mez változata, mintha volna mezlik. Igy lett a hám-ból hámlik, azaz, hámja elválik, kopácslik, p. a dió, azaz kopácsa elválik.