, (véd-ő) mn. és fn. tt. védő-t. Aki valamit véd, vagy ami által védünk valamit. Nemzetét hazáját, fejedelmét védő hazafi, katona. Védő eszközök fegyverek. Midőn személytelen tárgyra vonatkozik, rendesen véd áll helyette, s a viszonynévvel öszvetett szót képez: védeszköz, védfal, védgát stb. Mint önálló fönév jelent személyt, ki valakit, v. valamit véd, ótalmaz, pártol, gyamolit; röviden: véd, pl. honvéd, ügyvéd.