, (vég-ez-et) fn. tt. végezet-ět, harm. szr. ~e. 1) Minden, a mi végezve van, a cselekvésnek vagy létezésnek utolsó pontja, mivolta. 2) Elhatározott, eltökélett, elintézett valami. Tanács, törvényszék végezete. Örök végezet, isteni végezet. 3) Régiesen halál pl. a Nádor codexben: "És annak utánna sírsz, hogy engömet én végezetömnek előtte nem láttál (559. 1.). V. ö. VÉGZET.