, (vég-ez) áth. m. végez-tem, ~tél, ~ětt, v. végzěttem,végzěttél, végzětt, par. végez-z; htn. ~ni, v. végzeni. 1) Bizonyos munkát, mivet, dolgot befejez, vagy tovább folytatni megszűn. Szántást, vetést, aratást, nyomtatást végezni, elvégezni, bevégezmi. Ebédet vacsorát végezni. Eléadást, beszédet végezni. A tűt mindenkor ott hagyd a munkában, a hol elvégezted. (Km.). Jobb, alant kezdeni és fent végezni. (Km.). 2) Néha am. teljesít. A szakmányos munkát bizonyos órában végezni. 3) Megfontolás, tanácskozás, értekezés után valami bizonyosat határoz, rendel, intéz. Sokáig tanácskoztak, de semmit, sem végeztek. Azt végezték, hogy máskor végeznek. Ügyeiket magok között elvégezték. Elvégezém magamban, hogy nem engedek. "Végezé arra az ő gondolatját, hogy őtet tartaná egy magas toromban. (Nádor-cod. 493. 1.). 4) Valakit kivégezni am. halál által életének, különösen törvényes itélet következtében, véget vetni, főlakasztani, lefejezni stb. Szükségét végezni. l. SZŰKSÉG alatt.