, (ved-el) áth. m. veděl-t. Mohón iszik, oktalan állat módjára iszik, sokat, mértéken túl iszik. Vedeli a sok vizet. Vedel, mint a lúd. (Vas, Tolna megyében, Kemenesalon). Aki a sós vizben sokat vedelvén. (Vajda. Krisztus köv. 360. 1. ). Mátyusföldén: lakál. Gyöke ved egyezni látszik ned (= nedv) szóval, mely némely régieknél, és tájdivatosan: med pl. medves szóban. ,Vedel, tehát annyi volna mint nedel v. medel. V. ö. VEDER.