, áth. m. véd-tem, ~tél, ~ětt. Valakit, v. valamit bizonyos megtámadás, veszély, baj, kár, romlás stb. ellen megóni, ótalmazni, menteni, sértetlenné tenni törekszik; pártol, gyámolít. Az ellenség, gyilkosok, rablók, haramiák ellen védni magát. Minden ügyész a maga felét védi. A családapának kötelessége védni övéit. Tűz, víz ellen védni a házat. Várat, várost védni. Ügyet védni. Veszélytől, kártól védni, megvédni. Átv. bizonyos állítás, vélemény ellen felhozott okokat, nehézségeket megczáfolni igyekszik. Alaposan, erős okokkal védni, megvédni valamit. Rokon a fed v. föd szóval. Egy 1558-diki levélben (Szalay Ág. 400 m. 1. 301. lapon) ,véd-ni helyett imád-ni jön elé. "Mind adigi es (addig is) nagyságodtól várom az en igazságomot, törvénynyel imádom magamot, kit te nagyságodnak az előtt es kiáltottam.