, fn. tt. vecsernyét. A székelyeknél Cserey Elek szerént am. délest. A keresztények, különösen római katolikusok ájtatoskodása, melyet templomban, vagy más nyilvános imahelyen délután, délesti órákban szoktak tartani. Szorosb ért. bizonyos zsoltárokból, énekekből, és imádságokból álló zsolosma, az úgy nevezett breviáriumban. Vecsernyére harangozni, menni. Vecsernyét énekelni, elmondani. Eltalálta, mint Balás pap a vecsernyét. (Km.). Átv. gúnyos ért. zsidó vecsernye zűrzavaros, idomtalan kiáltozás, mozgás, birmitölés. Nem lehet zsidó vecsernye morgás nélkül. (Km.).
A latin vesper, vespera és szláv vecseru, vecsera után alakúlt idegen eredetű szó. Curtius Etymologiájában rokonságba hozza a mondottakat a szanszkrit vasz-a-ti-sz, német West szókkal s a vasz (umhüllen) szótól származásukat hihetőnek mondja. (Vielleicht in vasz umhüllen [erkennen wír] die Wurzel unseresWortes. Legyen szabad itt is megjegyeznünk, hogy a szanszkrit vasz, vesz-ê (induo mihi) szóval szintén rokon a magyar mez.). Különböztetésül l. VETERNYE.