, fn. tt. váz-t v. ~at, tb. ~ak, harm. szr. ~a. 1) A gerinczes állati test szilárd részeinek, illetőleg csontjainak egész szerkezete, külön véve; bőr, izom, inak, erek stb. minden lágy részek nélkül, csontváz. (Skelett). Emberi váz" állati váz. Átv. igen sovány ember, kiről azt mondjuk, hogy csak csontja bőre van. 2) Emberi vázhoz hasonló készület, melyet holmi rongyokba öltöztetnek, s madárijesztőül állitnak föl a szőlőkben, kertekben stb. Olyan, mint az ijesztő váz. "Mert miként a dinnyés kertben a váz semmit nem őriz. (Bécsi cod. Baruth). Vas vármegyében Horváth József szerént: láz, oly hangcseréléssel mint vápa = lápa, vépik = lépik szókban, melyekben t. i. a v és l hangok szintén fölcseréltetnek.
Alapfogalomban és gyökhangra egyezik vele a soványat jelentő vézna v. vészna. Szabó D. így is irja: vász.