, (vál-ad) önh. m. válad-t. Magát illető társától, vagy egész seregtől elszakasztja, elkülöníti. Sándor Istvánnál jön elé, különösen kiválad összetételben. Nemcsak annyiban szabályszerü, a mennyiben nyelvhasonlatilag átható társa: választ, hanem a székely váladoz szónak valóságos törzse is.