, fn. és mn. tt. vátahotát, Kriza J. szerént a székelyeknél am. zuvat, szófia beszéd; és: kétes, bizonytalan dolog, pl. vátahota dolog, kétséges eredményü. Ikerített szónak látszik, mintha volna: zuváta-hota, s a zuvatot nyomatékosabban akarná kifejezni.