, (vás-ott) mn. tt. vásott-at, tb. ~ak. Csiszolás, dörzsölés, súrolás stb. által elkopott, megtompult. Vásott élü kard, kés. Vásott keréktalp. Átv.ért. pajkos, kicsapongó, kinek erkölcsi érzékei mintegy elvástak, megtompultak. Különösen gyermekek s ifju személyekről mondják. Vásott gyermek, ifju, leány. Máskép: váslott. (Szabó D.).