, (tel-ep-ěs) mn. és fn.; mint mn. tárgyesete: telepes-t v. ~et, többese: ~ek. Teleppel biró, teleppel ellátott. Telepes váltó. Mint fn. tárgyesete. telepěs-t, tb. ~ěk. Személy, ki a váltói telepen mint a fizetéssel megbízott fordúl elé. (Domicilat).