, (tel-ep-ěd-ik) k. m. teleped-tem, ~tél, ~ětt. Valamely helyen, téren megszáll, leül, lefekszik, leheveredik, vagy állandó lakást foglal. Az utasok árnyékos fa alá, a vendégek egy asztal mellé telepedtek. "És midőn letelepedtek és evének, mondá Jézus (Mark. 14. Tárkányi szerint). Az ellenhadak a városon kivül telepedtek le. Külföldről jött családok, földmüvesek telepedtek meg nálunk. A vándor czigányok a falu végén telepednek le. A mutatómód jelen idejében máskép: telepszik. Telepszik a rőtvad ha lefekszik. (Bérczy K.). Elemzésére nézve l. TELEP.