, (tel-ek) fn. tt. telkět. 1) Valamely földrész, földterület, mint birtok, akár mívelt, akár parlag állapotban, akár beépítve, akár pusztán hagyva. Belső telek, melyet valaki bizonyos helység vagy város területén bir. Külső telek, valamely község vagy majorság határában. Háznak való telket venni. Nem régiben még divatosak valának: udvartelek, nemestelek, szabad telek, jobbágy telek, elhagyott puszta telek, mely nevezetek az új birtokviszonyok következtében elhalványultak vagy egészen elenyésztek. Régente inkább csak ,belsőtelek értelemben használták: "Az telek mellett vallok thizen négy hold földet. Felvalló levél 1565-ből. (Régi M. Ny. E. II. K. Vegyes tárgyu). 2) Különösen helység, puszta, majorság, melyet többen vagy kevesebben telep gyanánt megszállottak, s állandó lakhelyül választottak. Innen igen nagy számu helyneveink: Aggtelek, Borsostelek, Csehtelek, Erdőtelek, Halásztelek, Jásztelek, Selyemtelek stb. stb. 3) Kötel vagy szíj, melylyel valamit megkötnek. Ostor telke, melylyel az ostort a nyélre kötik. Bocskor telke, melylyel a bocskort a lábszárra füzik.
Mi a két első pont alatti jelentését illeti, l. TEL, elvont gyök. Midőn szíjat, kötelet jelent, rokon a szalag, szilag, szilánk hasonló érteményű szókhoz, mintha volna szeleg a szel igegyöktől. Fábián István véleménye szerint mindkét értelemben át volna vetve a kötel v. ketel szóból, s minthogy a telkeket kötéllel is szokták mérni, innen a területet jelentő telek neve is átv. értelemben, mivel tudjuk, hogy néhutt a holdföldet lánczföld-nek vagy egyszerüen láncz-nak nevezik. Egyébiránt az elsőbb jelentésekben egyezik vele a mongol delekei (die Erde, Erdoberfläche; der Fuszboden), mely szó jelent telepet is, pl. altan delekei arany telep; továbbá szintén a mongol tala (Steppe, Ebene, Flur, Seite, Gegend).