, (tek-int-ěg-et) gyak. önh. m. tekintget-tem, ~tél, ~ětt, par. tekintgess. Gyakran tekint, vagyis ideoda forgatja szemeit. Előre, hátra, jobbra, balra tekintgetni. A templomban nem illik ídeoda tekintgetni. Ki-kitekintget, mintha valakit várna. V. ö. KACSINTGAT, PILLOGAT, NÉZKÉL. Közéletben a közbülső t könnyebb és tetszetősb kiejtés végett elhagyatik, ami irásban sem helytelen.