, (tek-int-ély-ěs) mn. tt. tekintélyěs-t v. ~et, tb. ~ek. A kinek tekintélye van, bizonyos erkölcsi és szellemi tekintetben mások fölött kitünő, s az illető közönség előtt tiszteletben álló, hitellel, bizalommal biró, akire mások hallgatnak stb. Tekintélyes iró, történetbuvár. Tekintélyes elüljáró, tanitó. Tekintélyes kalmár, kereskedő, kinek hitele van. Tekintélyes magatartás, hivatal.