, (tek-er-cs) fn. tt. tekercs-ět, harm. szr. ~e. 1) Gúzs gyanánt megtekert, s hengeresen öszveszorongatott szálas, rostos test. Szalma-, széna-, szőrtekercs. Ruha-, papírtekercs. Vastekercs Szabó Dávidnál am. drót. 2) Amit gyürűs rétegüvé tekertek öszve. Tekercsbe szedett kötél, madzag, zsinór, hajfonaték. Sodronytekercs. Viasztekercs. A kigyó néha tekercsbe húzza öszve testét. Botratekercs, sütemény, máskép: dorongfánk. A hajósoknál körültekergetett madzag a kötélen. Képeztetésre hasonlók hozzá: vakarcs, kaparcs, habarcs, melyek hasonlóan igékből származtak, s minthogy vakarcs némely tájejtéssel: vakaros, kaparcs pedig kapars (kaparos), valószinű, hogy a tekercs is eredetileg tekeres volt, mint pirít-os, takar-os, magaszt-os is.