, (tek-e vagy tek-ő) fn. tt. tekét. 1) Nagyobb nemű golyó, azaz gömbölyüvé alakított tömör test. A golyó szélesb érteményü, mint a teke, vagyis minden tekét golyónak is mondhatunk, de nem viszont. Vasból öntött álgyuteke. Kőből, fából, üvegből csinált teke. 2) Különösen játékszerül használt ilyféle golyó, melylyel az úgy nevezett tekebábokat dobálják, vagy melyeket tekeasztalon bottal lökdösnek; honnan tekézni am. a fölállított kupokra tekét hajigálni, vagy kicsusztatni. 3) Földkört, vagy égkört ábrázoló golyó. Földteke, égteke.
Gyökhangra és alapfogalomra nézve rokonok hozzá: teker, tekercs, tekereg, mennyiben a tekerés és tekercs szintén körös irányban történnek, s körhöz hasonló alakot képeznek. V. ö. TEKER. Rokon továbbá: tök, mint növényi termény és mint a himállatok heréje. Valószinüleg egy eredetű a beborításra vonatkozó takar, tok, tekenő, tegez szókkal, minthogy a teke is mintegy öszvegöngyölgetett, öszvetakargatott csomóhoz hasonló. V. ö. a föntebbi szókat.