, (tě-het-ség) fn. tt. těhetség-ět, harm. szr. ~e. Testi vagy lelki erő, anyagi vagy szellemi képesség, melynél fogva valamit mivelhetünk, eszközölhetünk, végrehajthatunk. Kiki tehetsége szerint dolgozzék, a közjóra adózzék. Ami tehetségemben áll, el nem mulasztom megtenni. Nagy tehetségü ifju. "Ada őnekik tehetséget (Tárkányinál: erőt) és hatalmat (virtutem et potestatem. Müncheni cod. Lukács. IX.). Régente szélesebb értelemben is: "Ki (= mely) napokban parancsolá egybegyülni ő tehetségének (Tárkányinál: az ő hadi erejének) minden seregét. (Bécsi cod. Judith. III.). Különösen eredetileg az emberbe öntött cselekvési hajlam és szellemi erő. Akaró tehetség. Ismerő tehetség. Itélő tehetség. Szervező tehetség.