, fn. tt. terhet, tb. terhek, melyekben az r és h helyet cserélnek, s ugyan ez történik más oly ragok és képzők előtt is, melyek rövid e önhangzóval kezdődnek, pl. terh-el, terh-es; ellenben teher-é, teher-nek, teher-től stb. 1) Akármi féle test, áru, málha, podgyász stb., melyet tovább szállítás végett valamely járműre raknak. Sok teherrel megrakott hajó. Egy szekérre ötven mázsányi terhet rakni. Ennyi terhet két ló nem bír elhúzni. Továbbá oly holmi, melyet emberekre, vagy más állatokra raknak elszállítás végett. Vállai és térdei roskadoznak a nagy teher alatt. Nagy teher is könnyü, ha sokan emelik. (Km.). A terhet a ló vagy szamár hátára rákötni. 2) Minden test, mely másra, mint alapra nehezkedik, melyet más test tart. Vékony falakra nagy teher ekkora födél. 3) Néha ,suly helyett használtatik. A boltozati ív terhe az oszlopokon nyugszik. 4) Átv. kedélyt, lelket nyomasztó gond, állapot. Szivén nagy teher fekszik. Ennyi terhet nem vagyok képes elviselni. Ezen ember terhemre van. Csak ezen terhet lerázhatnám magamról. 5) Adó, adósság s általán minden tartozás, melyet valakinek rajtunk követelni joga van. Ezen, házon több teher fekszik, mint amennyit ér. Egyenlő teher senki nyakát nem szegi. (Km.). Innen: terhül írni, a könyvvitelben am. tartozásba írni. 6) A nőnek nehézkes állapota. Teherben levő asszony. Teherbe esett leány. Teherbe ejteni valakit. V. ö. SULY, NEHÉZSÉG.
E szóban az utóbbi mássalhangzók, mint föntebb érintők, helyet cseréltek, s eredeti alakja: terh v. tereh, mely noha gyérebben, szintén használtatik, ez rendesen viszonyragozva: terhet, terhek, terhem, s képezve: terhes, terhel. E tekintetben hasonlók hozzá: kehely és kelyh, pehely és pelyh, vehem és vemh; megfordítva: molyh és moholy. Úgy látszik, egy eredetü a terül, terít igékkel, s a székelyeknél Csikszékben Döbrentei Gábor szerént csakugyan terü. (Régi M. Nyelvemlékek. III. K. 353. l.). Egyébiránt Budenz J. szerént osztyákul, különösen a szurguti szójárásban tágert am. nehéz, s a déli vogulban tarut am. teher. Eléfordul a szerb nyelvben: teret, és tótul: tercha, tyarcha.