, (teg-ez) fn. tt. tegez-t v. tegzet, harm. szr. ~e v. tegze. Tok, melyben az ijászok a nyilakat tartják, nyiltok, másképen: puzdra. Úgy illik hozzá, mint bot a tegezhez. (Km.). Alaphangra (gyökre) és értelemre egyeznek vele: tok, takar. Rokonok még a latin tego, tegulum, a hellen ϑηχη, honnan βελοϑηχη am. nyiltok; és Budenz J. szerént a vogul täut. V. ö. TAKAR; TOK. Alakra nézve hasonló képeztetésüek: lemez, koboz, doboz, száraz.