, TĚDDĚGĚL, (těsz-d-ěg-ěl) gyak. áth. m. tědděgél-t. 1) Gyakran, vagy kicsinyesen, aprólékosan tesz, visz véghez valamit. 2) Holmit egymás után bizonyos helyre rakosgat. A törzsigének sz hangja átalakul d-re, mint a rokon törzshangu vesz, iszik, eszik, aluszik igékből lesz: veddegél, iddogál, eddegél, aluddogál. Szabó Dávidnál a végtag is rövid: teddegel.