, fn. tt. tégely-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Csésze, vagy kis tálforma edény agyagból, vagy fából; milyen az olvasztó tégely, melyben érczeket, vagy más ásványokat olvasztanak; kenőcsös tégely, melyben kenőcsöt tartanak; konyhai tégely, zsiradékot olvasztani, vagy benne valamit fölmelegíteni való. Idegen szó. Németül: Tiegel, svédül: digel, lengyelül: tygiel stb.