, (té-bolyog) ösz. gyak. önh. m. tébolyog-tam, ~tál v. tébolyg-ottam, tébolyg-ottál, tébolyg-ott, htn. tébolyog-ni v. tébolyg-ani. 1) Igazi, helyes utat vesztve, vagy azt nem találva, ideoda jár kel bújdosik. Éjtszaka, ismeretlen helyeken, sürü erdőségben tébolyogni. 2) Kitűzött irány és czél nélkül szanaszét jár kel, csavarog. V. ö. TÉVELYEG, TÉNFEREG.