, ön- és áth. m. top-tam, ~tál, ~ott. 1) Mint önható am. lehajol, négykézláb áll. 2) Mint átható, valamit akaratlanul leejt, s mintegy ledob, levet. Ugy látszik, hogy az első érteményben toppan szóval rokon, az utóbbi érteményben pedig a dob igének keményített hangu módosúlata.