, (tol-a-kod-ás) fn. tt. tolakodás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Visszaható cselekvés, és szenvedés, midőn két vagy több ember, illetőleg állatok egymást ide-oda tologatják. Átv. a hivatlan kelletlen személynek erőszakos beavatkozása valamely társaságba vagy ügybe. V. ö. TOLAKODIK.