, (tet-tet am. tet-sz-et) fn. tt. tettet-ět. Külső látszata, szembetünő alakja, szine valaminek; s ettől származik: tettetěs. Ugyanaz, ami a tetszet, melynek sz belképzője rokonszervű t-re változott, mint a látszat máskép láttat. Egyébiránt származtatható a régies tet-ik igéből is.