, (tet-ő-ös) mn. tt. tetőst v. ~et, tb. ~ek. Aminek tetője, födele van. Tetős ház, akol. Tetős tányér (székelyesen: tángyér), a szücsöknél eszköz, melylyel a kucsma tetejét kikerítik. Tetős teteje a székelyeknél am. legteteje. Éppen a tetős tetejébe áldott. (Kríza J.). Ellentéte: tetőtlen.