, (tenger-öböl) ösz. fn. Tengerrész, mely kisebb nagyobb terjedtségben a szárazföld közé nyúlik. Így a közép tenger, keleti tenger, a világtenger öblei, a feketetenger ismét a középtenger öble. Így neveztetnek a félkörösen behajlott tengerpartok által ölelt viztömegek is. V. ö. ÖBÖL.