, (tel-el-ő) mn. tt. telelő-t. 1) Aki vagy ami bizonyos helyen v. állapotban tölti el a telet. Falukon, városokban telelő hadseregek. Akolban telelő barmok. 2) Ami télen által eltart. Telelő gyümölcs, alma, körtvély. 3) Mint főnév jelent téli eleséget. Elegendő telelőt beszerezni. Elfogyott a telelője.