, (tel-és) fn. tt. telés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Állapot, midőn valamely hézagot, ürt, bizonyos bőség foglal el. Ellentétei: fogyás, ürűlés. Midőn időre vonatkozik, jelenti azon egymás után következő perczek, napok, évek sorát, melyek elmultak, s mintegy végrehajtott egészet képeznek. V. ö. TELIK.