, (teher-hordó) ösz. fn. és mn. 1) Munkás, ki bizonyos jármüvön, pl. targonczán, taligán, talicskán, vagy vállain, hátán, holmit egy helyről másra szállít. 2) Melléknevül mind személyekről, mind állatokról s jármüvekről is használjuk. Teherhordó napszámosok. Teherhordó szamarak, lovak, öszvérek. Teherhordó hajó.