, (tan-ács-os) mn. tt. tanácsos-t v. ~at, tb. ~ak. Mondjuk oly valamiről, mit tenni jónak, czélirányosnak, bizonyos baj, vész, kár ellen ovószernek tartunk. Tanácsos lesz innen tovább állnunk. Nem tanácsos vele tréfálni. Az ellenséggel társpoharat inni nem tanácsos. (Km.).