, (tajt-ék-oz-ás) fn. tt. tajtékzás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Valamely híg testnek, illetőleg híg részeket tartalmazó anyagnak, állatnak stb. forrongó, mozgalmas állapota, midőn tajték fejlődik ki belőle. A zablarágó, megizzadt lónak, vagy nyavalyatörő embernek tajtékzása.