, (tě-het-etlen) mn. tt. tehetetlen-t, tb. ~ěk. 1) Kinek ereje, eszköze, módja, képessége nincsen, hogy valamit tehessen; erőtlen, gyönge, ügyetlen, gyáva. Tehetetlen nyomorék, vak, sántabéna. Magával jótehetetlen. 2) Ki valamely külső erőszak által akadályozva van, hogy valamit tehessen. A lebilincselt rab tehetetlen.