, (tér-d-ep-ěl-ő) mn. és fn. tt. térdeplőt. 1) Aki térdepel, vagyis folytonosan térden áll. Templomban, oltár előtt térdeplő hivek. 2) Zsámolyféle állvány, melyen az imádkozók térdepelni szoktak, egyszersmind a jámborok házi bútora, vagyis zsámolylyal és könyöklővel ellátott szekrényke (flexorium).