, (társ-as) mn. tt. társas-t v. ~at, tb. ~ak. 1) Kinek társa van, ellentéte: társtalan. 2) Társakból s különösen egyenlő jogu társakból álló; magában társakat foglaló; társasággal járó. Társas kereskedés. Társas kör. Társas egyház. Társas kocsi. 3) Nyájas társakkal lenni, mulatni kedvelő, társaságos.