, (táv-ol) mn. és fn. tt. távol-t, tb. ~ok; fokozva: távolabb, legtávolabb. Ami bizonyos ponttól kiindulva messze fekszik. Távol vidékre, tartományba, országra, tengerre utazni. Távol hegyekig térjedő sikság. Ellentéte: közel. Főnevül használva jelent messze fekvő helyet. Távolba menni, nézni. A hegyek távolában elvesző láthatár. "Valamint minden hegy távolról tekintve kéknek látszik, s ha közelebb lépünk, legjobb esetben is csak zöld: úgy a jövő távolában minden égi szinben tünik fel, s ha közelebb lépünk, legfeljebb a remény zöldjében áll előttünk. B. Eötvös J. (Gondolatok). Ellentétesen: közelre menni, nézni; a hegyek közelében lakni. Tájdivatosan: távoly. Használják helyhatározóként ,távul helyett is.
Az ol képző, úgy látszik, az ó képzőnek megnyujtott módosúlata, mintha volna: távó.