v. TÉA, fn. tt. teát v. téát. 1) Sínában és Japanban tenyésző növény, illetőleg ennek megszárított illatos levelei. 2) Ezen levelekből készített főzet, ital. Teát főzni, inni. 3) Szélesb ért. több növények neméből készített ital, melyek a valódi teának némi pótlékai. Különösen gyógyszerül, hevítőül használt ilyetén főzetek, pl. bodza tea, kukoricza tea stb. Sínai nyelven: csá, déli tájejtéssel: the, mongolul: czai v. csai, persául, oroszul, törökül: csaï, az európai nyelvekben, francziául: thé, olaszul, spanyolul: té, angolul: tea (olvasd: tí), németül: Thee stb. Látni való, hogy az előbbiek (a keletiek) az északi, az utóbbiak (európaiak) pedig a déli kiejtés után sajátították el e nevet; hozzánk is ez utóbbiak utján jött által.