, hely- vagy irányhatárzó, mely csak öszvetéve, vagy ragozott állapotban divatozik, pl. té-tó (Faludynál), té-tova, té s tova, se té se tova, téved stb. Alapfogalomban jelenti a gyürészek azon állapotát, midőn egymástól szétválnak, vagy a mozgásban levő testnek majd ide, majd oda, másmás irány felé hajlását. Ezen alapfogalomból elemezhetők: téboly, tébolyog, tévely, tévelyeg, téved, téveszt, tékozol, tétova, tétováz, tép. Értelmi és hangrokonságban van vele azon szé v. sze, melyből szél (margo, extremitas), szélt v. szét, szédeleg, szědít, szédűl származtak, továbbá a vastaghangu sza, ta és tá a szana, szanaszét, táv, távol, tántorog, támolog szókban. V. ö. SZE, gyökhang.