, (táv-ol-ít) áth. m. távolított, par. ~s, htn. ~ni v. ~ani. 1) Eszközli, parancsolja, rendeli, meghagyja, hogy valaki bizonyos ponttól kisebb nagyobb messzeségre odább álljon, menjen. A botrányos látványtól eltávolítani a nézőket. A helységből eltávolítani a csavargókat. 2) Elidegenít, elűz. Durva viselete által eltávolítja magától társait. 3) Szélesb ért. bizonyos viszonyt megszakaszt, vagy megtagad. Eltávolit magától mindent, ami gyanuba hozhatná. 4) Mondjuk látcsőről, mely a tárgyakat meszsze veti.