, kérdőmondatra igenlőleg felelő kifejezés am. igenis, úgy vagyon. Eléfordul leginkább a régieknél, pl. a Müncheni codexben: "Tü mestertek nem fizeti meg a didragmát? És ő monda: tat úgy. (Máté. XVII). Hallod-e mit mondnak ezek? Jézus ke(dég) monda nekik: tat úgy. (Utique. Máté. XXI.). Az egyszerü tat is eléjön, pl. Pesti Gábornál: "Szereted-e ez asszonkát? Monda Xanthus: Szeretem tat. Pesti Gábor meséi (Toldy Ferencz kiadása 18. l.). "Mikoron az róka gyakorta vetné szemére az nőstén oroszlánnak, hogy ő csak mindenkoron egyet szülne, monda ecczer neki az oroszlán: Egyet szülök tat, de oroszlánt. (Ugyanott. 218. l.). Szabó Dávidnál: tatt v. tott, melyet ő így értelmez: mondom, tudniillik, la. Úgy tatt. Molnár Albertnél is tatt, és szerénte ez az értelme: inquam, ich sage. A szanszkritban tat am. az, ez (köznemü mutató névmás); továbbá tathá am. igen, úgy (sic, ita, e stirpe pronominali ta, et suffixo thá, Bopp). Jászay Pál a tat szót a ,tahát (am. azután, akkor) régi szóból rövidültnek véli, de ez nem illik a föntebbi példákra.